2016/2017.

Könyvtárhasználati verseny

A Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny döntőjét 2017. április 24-25-én tartották Budapesten az Újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban.

A rangos megmérettetésen Kőszegi Zsófia (10. B osztályos tanulónk) a 12. helyen végzett.

Felkészítő tanára: Vass Marianna

(A versenyen készült fotók a Galériában láthatóak.)

Gratulálunk!

 

Siker az Országos Könyvtárhasználati verseny megyei fordulóján

Kőszegi Zsófia (10. B osztályos tanulónk) a Bod Péter Országos Könyvtárhasználati Verseny megyei fordulóján sikeresen szerepelt, így nagy örömünkre bejutott az országos döntőbe.

Felkészítő tanára: Vass Marianna

 

Mi lett volna, ha versenyzőként indulok az idei Bod Péter Könyvtárhasználati Versenyen?

            Izgulok. Magamnak sem vallom be, de izgulok. Ahogy közeledünk az Apáczai Csere János Nevelési Központ Könyvárához, annál inkább. Nem akarok rá figyelni; úgy látom, a tanárnő sem szeretné, ezért egyfolytában magyaráz. Bemegyünk az ajtón, fel a 2. emeletre. Ki találta ezt ki, hogy a könyvtárnak legfelül kell lennie? Hát nem az a jó, ha mindig belebotlanak? … Nocsak, csak nem elkalandozott a figyelmem? Már felakasztottuk a kabátot, voltunk kezet mosni (!), és most eszünk.

            Jaj, fel kell állni! Menni kell! Csak egy tolltartót szabad bevinni. Előtte még egy rövid eligazítás, aztán –zsupsz- bele a közepébe… 90 perc írás.

            Mi ez??? Lapozgatom a feladatlapot, hogy ráleljek valami ismerős címre: könyvtárismeret, szövegértés, a szellemi munka technikája, katalógushasználat, raktári rend, ETO, internet… Segítség! Sehol semmi! Na, álljon meg a menet! Tessék lehiggadni! Azt mondtam: le-hig-gad-ni! Na, így már jobb. Most olvassuk el, mit írnak a feladatlapon!

            „Üdvözlünk, kedves Versenyző!” Nicsak, milyen barátságosak itt velem.

„Arra ébredtél, hogy ma van a Bod. Vajon felkészültél? Biztosan! Hiszen már azt sem tudod, hányat írunk, álmodban is 1817-ben barangolsz. Már az a furcsa, ha mobilt és laptopot

látsz.” Milyen kis kedves bevezető! Laptop meg mobil! J „Itt az ideje, hogy kamatoztasd tudásod! Gyere velünk, nézzünk vissza a múltba együtt!” Hú, ez jó indítás volt!

 

            Na, valóban nézzünk vissza! De hiszen ezt ismerem! Ez a Tudományos Gyűjtemény! Erről tanultam. Aztán a következő. Ahhoz van melléklet! A Könyves Magazin impresszumát kell megkeresni. És itt egy újabb ismerős: Arany János! Igen, ez már fogósabb kérdés. Arany íróasztala… Talán Nádas Péter lesz a jó válasz? Vagy mégsem? Az utolsó oldalhoz a szórólapok kellenek. Hú, ez bonyolultnak tűnik… Na, fussunk csak neki még egyszer! És ez itt a végén? BME OMIKK, Platán, OPKM értesítő különgyűjtemény. Itt tudnom kellene, hogy melyik szolgáltatás hol van… És a könyvtár típusát is meg kell neveznem.

 

            Örülök, hogy vége van. Igaz, hogy nem tudtam, mindenre korrekt választ adni, de igyekeztem. És bízom abban, hogy ha hasonló korú és felkészültségű tanulók szembesültek az új típusú feladatokkal, akkor ők kreatívabban, lazábban oldották meg a helyzetet, mint a felkészítő tanárok.

 

Vass Marianna

 

Bod Péter Könyvtárhasználati Verseny – ismét!

Megszületett, hogy kik képviselhetik a Nagy László Gimnáziumot a Bod Péter Könyvtárhasználati Versenyen 2017. február 20-án megrendezésre kerülő írásbeli fordulóján.

Összesen 11 fő indult, egy feladatlapot kellett kitölteniük.

Több feladvány is szerepelt közöttük:

- a mű hőse keresi szerzőjét,

- egy műről kellett eldönteni, hogy igazak-e rá az állítások, avagy sem;

- a szakirodalomhoz kapcsolódó raktári jelzetekre kérdezett rá egy feladat,

- kézikönyvekben kellett búvárkodni stb.

 

A végeredmény a következő lett:

1. Kovács Bernadett - 9. B

2. Kőszegi Zsófia - 10. B

3. Bayer Nikolett - 9. Ny

Gratulálok a szép eredményhez!

 

2016. december 7.

Élő Könyvtár

Milyen volt kölcsönözni és meghallgatni az „élő könyveket”?

 

            Megdöbbentő. Mert ezek az emberek nem szerepet játszottak, hanem valóban megélték mindazt, amit elmeséltek nekünk.

            Könyvek, amelyek megszólaltak. Köztük fogyatékkal élők: mozgássérültek, vakok, gyengén látók, siketek, továbbá józan szenvedélybetegek, melegek, leszbikusok, illetve bizonyos vallások vagy etnikai csoportok, szubkultúrák képviselői.

 

            Az első alkalommal józan szenvedélybeteget „kaptam”, mert én csak azokhoz tudtam bemenni, akik a könyvtárban és az olvasóteremben voltak. István 27 évet (!) drogozott. A saját szere valamilyen mákszármazék (ópium, morfium) volt, főleg a heroin.

            Hogy jutott idáig? Terhelt családból származott - alkoholista apa -, ezért aztán lenézte az alkoholt. Amikor megszületett, már hátránnyal indult. Amíg normális esetben egy kisbaba 0-n van, addig ő –és a hozzáhasonló tízezrek- negatív „csúszással” kezdték meg az életüket. Meglopta a szüleit, lopott bármilyen boltból, prostituálta magát stb. csakhogy a mindennapi adagja meglegyen.

            És végül mi bírta rá, hogy elszakadjon a drogtól? Meghaltak már egy csomóan körülötte, egyetlen barátja maradt, együtt kerültek be a toxikológiára. A mellette lévő ágyban feküdt, amikor meghalt. Ez Istvánt annyira megviselte, hogy elhatározta: túllövi magát, azaz öngyilkos lesz. Amikor kiengedték a toxikológiáról, elkezdte mindenfélével belőni magát. Míg végül elkapták a rendőrök. Berakták hátra az autóba, de ő azt hitte, hogy bezárták, és ki akart szabadulni. A hátsó szélvédő bánta… Amikor kijózanodott, belenézett a tükörbe és látta, hogy egy 60 kilós öregember néz vissza rá. Akkor ment el a rehabilitációs intézetbe. Ehhez el kellett szakadni teljesen a korábbi környezetétől: István Szegedről jött.

            A következő „Fruzsi” szintén terhelt család sarja. Bár kívülről mindez nem látszott, úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Szintén józan szenvedélybeteg, aki már sohasem lesz egészséges. Mindennap el kell mondania, hogy hány napja „tiszta”.

            Még nem fejezte be az általános iskolát, már ivott. Aztán rátért a gyógyszerre és arra ivott, plusz a drogokra, nem volt válogatós, neki jöhetett bármi: speed, extazy, LSD stb. Sokszor csapódott dílerekhez, mert akkor nem volt gondja a drogokra.

            Az alkoholisták gyerekei a mintáik miatt felnőttként gyakran depressziósok, társfüggőséggel és anyagi kiszolgáltatottsággal küzdenek. A lányra mindhárom igaz volt. Emlékszik egy esetre, amikor a testvére azt mondta, hogy az anyukájuknak infarktusa van, és nagyon gyorsan kell jönnie. Így tudták kirángatni arról a helyről, ahol – valószínűleg – Ginát kaphatott, és folyamatosan megerőszakolták…

            Azt tudni lehet, hogy a drogosok mindegyikénél minden út vége ugyanaz: vagy börtön, vagy intézet, vagy halál. Amikor a lánynak is el kellett szakadnia korábbi lakhelyétől: ő Debrecenből érkezett. Ez alapszabály: nem szabad visszaengedni a korábbi „játszóterére”, ahol nem tudott „nemet” mondani, azzal a hellyel meg kell szakítania a kapcsolatot.

            A harmadikat Martinnak hívták. Transzvesztita volt.

            Egy kis fogalommagyarázattal kezdtük, hogy mi a transznemű és a transzvesztita között a különbség. A transznemű egyszerűen rossz testbe született: fiúk, akik lányoknak érzik magukat, és fordítva. Ők azok, akik átoperáltatják magukat.

A transzvesztitának örömöt jelent a másik nem ruháiba belebújni. Ennek több „fokozata” van. Az egyik a „cross-dresser” (átöltöző) szereti, ha az ellenkező nem ruháit hordhatja. Normális heteroszexuális életet élhet, még gyermeke is lehet, de a városban az ellentétes neműként jelenik/jelenhet meg. A másik a „drag queen” (pucckirály) is beöltözik a másik nem ruháiba, de csak azért, hogy szórakoztasson. Egyszerűen ez egy színpadi „műfaj”. (Mások nem tekintik egyáltalán őket transzvesztitának.)

            Azt mondta Martin, hogy mindig megnyugodott, amikor megtalálta a megfelelő fogalmat, amelyben ő dolgozni, élni tud.

            Ez után Matyi nevezetű következett. Szexuális orientáció alapján más. Meleg. Utálja azokat, akik rátesznek egy lapáttal a melegségükre, és olyan igazi nyafogós hangon beszélnek, jellegzetes kézmozdulatokat használnak. És szeret csúnyán beszélni. J Felszolgálóként dolgozik Pécsett… (Átmentem az olvasóterembe, mert nem mertek volna előttem „belelapozni a könyvbe”.)

            Az utolsó alkalommal egy Krisna-tudatú házaspár volt a vendégünk. Pécsett élnek, vállalkozók. Tőlük megtudhattuk, hogy a legfontosabb szent könyvük a szanszkrit nyelvű Bhagavad-gita.

            A vallás egyik alapgondolata, hogy a lélek halhatatlan. Mindig új testbe születik újjá (ember, állat, növény). A másik fő alapelve, hogy erőszak nélkül kell élniük, mert nem lehet vallásos életet élni, ha másokkal szemben erőszakot követünk el. Hitük szerint az állatok is lelkek, emiatt nem szabad elfogyasztani őket. A növények is azok, de mivel a legkisebb erőszak felé mennek – és mindig imádkoznak közben -, ezért fogyaszthatják el őket.

            A meditáció kelléke egy imafüzér: a málá. Mintafalujukban Somogyvámoson lévő Krisna-völgyben tevékenykednek. Nagy ünnepük a Szekérkarnevál, amelyet Budapest szívében rendeznek meg. Vegetáriánusok.

 

            Rendkívüli volt találkozni mindegyikükkel, mert önmagukat adták. Ők köztünk élnek, ugyanolyan emberek, mint mi: egyetemre, főiskolára járnak, bevásárolni mennek, színházat látogatnak, sokan már dolgoznak közülük stb.

            Mario Vargas Llosa, a híres Nobel-díjas író mondja: „Az embereket inkább megérteni kell, semmint ítélkezni felettük”.

 

Köszönet illeti meg dr. Béres Juditot és a Könyvtár Tanszéket, ill. a partnerszervezeteket, akik nélkül nem jöhetett volna létre az Élő Könyvtár: INDIT Közalapítvány, PeMel, Kerek Világ Alapítvány, SINOSZ Baranya Megyei Szervezete, Vakok és Gyengénlátók Baranya Megyei Egyesülete, Krisna-völgy, Máltai Szeretetszolgálat, Csorba Győző Könyvtár, PTE KPVK HÖK.

 

Felhasznált irodalom:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisna-tudat

https://hu.wikipedia.org/wiki/Transzvesztitizmus

http://www.diverziti.hu/4916/elo-konyvtar/

További ajánlott irodalom:

http://recity.hu/ha-megszolalnak-a-konyvek-elo-konyvtar-a-tarsadalmi-parbeszedert/

http://feek.pte.hu/hir/Elo_konyvtar_projekt

Vass Marianna

 

2016. szeptember 30.

Népmese Napja

A Népmese Napján egész nap a gimnazistáké volt a főszerep – különleges alkalmat élhettek át! Benedek Elek születésnapján (szeptember 30-án) sok-sok érdekesség, látványosság várta a könyvtárba betérőket és az iskolaudvarra látogatókat.

            Egész nap meseolvasást tartottak az iskolai könyvtárban. Még a tanórák alatt is! Egyrészt meséket olvastak fel- angolul, németül és természetesen magyarul-, volt közöttük mű- és népmese is. Aztán drámafoglalkozásokat tartottak, és végül könyvtárhasználati órára is sor került.

            A másik fő elfoglaltság az volt, hogy sikerült megválasztani a testi és a szellemi próbák alapján a hős lovagokat. A testi próbák között szerepelt az egyensúlyozás, a gólyalábon járás, a szelektív hulladékgyűjtés, míg a két szellemi próba a könyvtárban várta a hős vitézeket és vitézlányokat. Az egyik Ladányi tanárnő gyógyfüves próbája volt, és egy olyan ötlet, hogy madártollhoz, sóhoz, bábokhoz stb. kellett mesét párosítani.

Valójában hercegkisasszonyokat és egyetlen lovagot tudtunk kiválasztani. 

1. helyezést ért el Lutz Éva (11. B), aki ügyességével mindenkit meglepett, és 113 pontot gyűjtött össze a maximális 120 pontból! A következő egy igazi hős legény Topolcsányi Dávid (9. Ny), aki mindössze egyetlen ponttal maradt el tőle. A képzeletbeli dobogó 3. helyére Nyitrai Réka (11. B) állhatott fel, őt követte Cozac Ramóna (11. B), és végül az 5. helyet Mándoki Stella (12. B) szerezte meg.

Nagyon sokan vettek részt a versenyben, és arra biztatlak benneteket, hogy legközelebb ne féljetek kipróbálni a gólyalábazást vagy éppen Ladányi tanárnő „szagláspróbáját”! Higgyétek el, akkor válik igazán a Tiétekké ez a nap, ha éltek az alkalommal és mindent kipróbáltok!